Peter Handke:
A gyermekkor dala
(Song of Childhood)
Mikor a gyermek gyermek volt
Karját lóbálva sétált,
A patakból folyót akart,
A folyóból áradást,
A pocsolyából óceánt.
Mikor a gyermek gyermek volt,
Nem tudta, hogy gyermek,
Mindennek lelke volt,
S minden lélek egy.
Mikor a gyermek gyermek volt,
Semmiről sem volt véleménye.
Ártatlan volt,
Csak ült lábát lóbálva,
Majd felpattanva
Kócos hajjal futásnak eredt.
Őszintén nézett a fényképeken.
Mikor a gyermek gyermek volt,
Azt kérdezte folyton:
Miért vagyok én én, és nem te?
Miért itt vagyok, s nem ott?
Mikor kezdődött az idő, és a tér hol ér véget?
Az élet a nap alatt nem csak álom?
Amit látok, hallok és érzek,
Nem csak a világ előtti világ képe?
Tudom, hogy van gonosz és van ember,
De valóban létezik a gonosz?
Hogyan lehet, hogy én, aki vagyok,
Nem voltam, mielőtt megszülettem,
És hogy lehet, hogy én, aki vagyok,
Egyszer majd nem én leszek?
Mikor a gyermek gyermek volt,
Alig ment le torkán a spenót és a répa,
Nem ízlett neki a tökfőzelék,
Ma pedig magától eszi néha.
Mikor a gyermek gyermek volt,
Egyszer idegen ágyban ébredt,
És ma is ezt teszi nap mint nap.
Akkoriban oly sok ember tűnt szépnek,
Most alig valaki, ha egy is van.
Tisztán látta a Paradicsomot,
Ma legfeljebb csak ködkép,
Nem tudta felfogni a semmit,
Ma pedig elborzasztja a Mindenség.
Mikor a gyermek gyermek volt,
Önfeledten játszott,
És bár ma is ég a tűz,
Csak a munkában vet lángot.
Mikor a gyermek gyermek volt,
Elég volt a zsíroskenyér és az alma,
És így van ez ma is még.
Mikor a gyermek gyermek volt,
Szedertől volt fekete a keze,
És így van ez ma is még.
Zöld diótól volt sebes a nyelve,
És így van ez ma is még.
Minden hegycsúcson
Egy magasabb csúcsra vágyott,
És minden városban
Egy nagyobb várost látott,
És így van ez ma is még.
A cseresznyefa legfelső ágára mászott,
És a lelkesedése meg van ma is még.
Az idegenek előtt félszeg maradt,
És marad ma is még.
Alig várta az első havat,
És azóta is ugyanúgy várja még.
Mikor a gyermek gyermek volt,
Egy botot a fának dobott lándzsaként,
S az ott rezeg ma is még.
Óda Mindenhez ami VAN.
Teljesek vagyunk.
Nincs HAT-almád felettünk.
Mert a részünkké váltál, úgy hogy elfogadtunk átöleltünk és beborítottunk a feltételnélküli szeretettel.
Addig amíg azt hittük te rajtunk kívül állsz, addig nem értettünk meg.
Csak addig nem értettük az isteni üzenetünket, amíg a fátyol vékonyodásának hatására fényesen ki nem íródott szemünk elé, majd kecsesen a szívünkbe olvadt, aztán laza folyékonysággal áthatotta az egész lényünket, és beáradt általunk talpunkon keresztül a Földanyába és a Földanya:
- Na végre! Tanúsítom - kinyilatkoztatásával keveredve, robbanásszerűen felfutott a gerincünkön és kiterjedt a koronánkon:
Addig amíg a hiedelemrendszerek amiket az anyatejjel szívtunk magunkba, nem alakultak át bennünk addig nem emlékeztünk erre.
Adamus említette, ha kijelented, hogy semmi, akkor az feltételezi valaminek a hiányát. És akkor az a Valami van. Akkor olyan nincs, hogy nincs.
Legfeljebb nem látod, nem érzed, nem tapasztalod olyan formában, hogy "van".
A valami : volt, van, és vanni fog. :)
Ha te a valamit "volt"-nak érzékelsz, az azért történt, mert elkülönítetted magad tőle.
A különböző hiedelmek, félelmek következtében.
Pl:
XY-nak sem sikerült ....A nénikém is úgy vesztette el, hogy.... A bácsikámról, meg már ne is beszéljünk!
Rólam meg főként :)
Kicsit megmásítom a híres mondást:
AZ ALMA ÉN VAGYOK.
És bizony mára már hétpróbás angyallá váltam.
És TI IS! Mivel most itt vagytok, vagy olvassátok! :)
Véletlenül, meg a fátyol miatt: a szomszédok almafáját néztétek olyan sokáig, hogy elfeledkeztetek arról, hogy nektek meg almáskertetek van.
A szomszéd kertjének zöldjéről, meg nem most teszek említést. Jóóóó?
Mindent amit a régi tudatosságotok szintjéről tettetek, vagy nem tettetek, bocsássátok meg magatoknak, …ha még nem tettétek volna meg :)... - Írd csak oda, kacsintott rám most Kuthumi nagyúr aki ezt a pár szót az aktiválásoknál szokta mondani.
A fátyol... hát igen... olyan sokat emlegették már a nagy mesterek, hogy mi tettük a szemünk elé ki kevesebb, ki több réteget, persze ez megint csak egyénre szabottan manifesztálódott.
Eszembe jut... már az esküvőmön is renegát voltam, mert nem engedtem lefátyolozni magam..…..hátul lógadozott.:))
Nem tudatosan, de gondolom átsuhanhatott a lelkemen. - Nana! Elég nekem az a pár réteg amit fentről hoztam magammal. Az angyalát! Ja, az angyalom figyelmeztet, hogy engedjem el az egócskámat! Koncentráljak az üzenetre.
Teljesek vagyunk ! Próbáljam az eszetekbe vésni.
- Na de angyalom! Nem vagyok én Mózes, kőtábla se nincsen, vésse be mindenki magának.
A jobbkezesek balkézzel, a balkezesek jobbkézzel, kicsit megdolgoztatni a kevesebbet használatos agyféltekét, evvel segítendő a két agyféltekét összehangolni .
(Főzésnél nem kell a másik kézzel keverni az ételt... tapasztalat... majdnem lekavartam a lábast a platniról.)
De! A neveteket írogathatjátok a másik szép kezetekkel... persze azt a nevet, amit magatoknak éreztek magatokról.
Teljes vagyok. - ezt is írhatjátok
A keresztet a hátatokról leraktátok, aztán felraktátok a T-betűt. És szépen lassan A T-betű a hátatokon átalakult T - betűvé. Tanuló - Tanító - TELJES
A betű színe változott. A szivárvány minden színén keresztül váltakozva. Arannyá.
Aki szerény akar maradni az le is veheti, (a lenyomata úgy is ott marad ) elteheti jó helyre, a Fény előtt nincs titok :)
Búcsúzóul egy kis nyelvtan:
Rajtam kívül nincs semmi
Rajtad kívül nincs semmi
Rajta kívül nincs semmi
Rajtunk kívül nincs semmi
Rajtatok kívül nincs semmi
Rajtuk kívül nincs semmi
Aki nem hiszi ...járjon utána.
Hogy ez nem óda volt? Oda se neki
OoOoOoOoO
Szárnyaimmal
Írta: Margardian© 2005
Szárnyaimmal beborítottam a Földet,
azt kívántam minden lénynek:
- Aki most a pillanatban,
az örök jelenben éppen szeretkezik:
Legyen a gyönyöre végtelen.
- Aki születik, könnyen vegye az első lélekzetet
- Aki átmegy a túlra, lehelje könnyen az utolsót.
- Aki tűzzel játszik, melegítsen, ne égessen
- Aki széllel száguld, simogasson, s visszatérjen.
- Aki vízzel árasztó, itasson, ne könnyet fakasszon.
- A földet markában tartó, mindenkit tápláljon.
Békésen, mint aki jól végezte dolgát, visszatértem magamba. :)
Mire jöttem rá? -én balga!
MINDENEK ÚGY VANNAK JÓL, AHOGY VANNAK!
OoOoOoOoO
Szeretek nő lenni
Nem csak március 8.-ra
Szeretek nő lenni!
Margardian©
Én vagyok:
- a szűz, az asszony, az anya, a matróna.
- a szép, a kevésbé, és a gyönyörű.
- a karcsú, a dögös, a dundi.
- az igéző szemű, a villámló tekintetű, az őzikeszemű.
- az éles hangú, a lágy hangú, az andalító.
- a karom ölelő, szorító ,óvó.
- az ölem szemérmes, befogadó, megfeszítő.
- a lábaim stabilak,remegők, erősek.
- a szívem teli, üres, csordult.
Szeretetre méltó vagyok.
Mindez vagyok, mindig ez vagyok,
nemcsak egy napon.
Ti is mindezek vagytok,
ünneplem magamban mindannyiunkat.
2010
OoOoOoO
Érintkezés - távolról.
Szédítő rohamban tör rám az érzés,
már megint elfelejtettelek érezni.
Emellett, elfeledkeztem magamról is.
Hisz ebben a körforgásban mind ketten
táplálódunk egymás, és önmagunk
tiszta, ártatlan, feltételnélküli szeretetéből.
Nini, most gyengéd kéz simítja arcom,
tudom a tiéd, pedig messze vagy.
Szívemben megremeg a membrán
Karommal átölelem gondolatodat,
amit egyszer majd a fülembe súgsz.
Ha végre már megjártuk a csillagokat.
Margardian©
2010.05.13
OoOoOoOoO
Egy Új Himnusz
Isten áldott a magyar!
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyúl feléje védő kar,
Békés minden néppel!
Jobb sors amit régen él,
Hoz rá sok víg esztendőt,
Megteremtette már e nép
A múltat s jövendőt!
Nem támad már szép hazám,
ten fiad kebledre,
Veled a szent Szív dalát
együtt énekelte.
Ahogy járta útját,
vizek közt, szigetre,
Ezer életen át,sok
Magyarnak lelke.
Őseinek megbocsájtott
evvel tenmagának,
Köztük a nehéz sorsért
Apjának, anyjának.
Fájdalma feledve,
hisz átlényegítette!
Ezért kardját, a harcból,
Már múzeumba tette.
Bércre hág, és völgybe száll,
Szent párja mellette,
Akivel a Fényegységet
már magáévá tette.
Vár áll ott, kristályból
Kedv, s öröm röpkednek,
S a, szabadság virul,
mert egymáséi lettek.
Hányszor zengtek dobjaink
Földünk ünnepére,
Fény hadunk lelkében
Csodákról szólt ének!
Hányszor támadt kedvünk
Szép hazám, mesére
S lettél életünknek
Valóság esélye!
Isten áldja a magyart,
Embert áld az Ember!
Elengedte félelmét,
hogy bűnös, és hogy nem kell.
Szellemek és szívek,
mindben jegyben járnak,
Méltó teremtője
Fényes országának!
©Margardian 2010.április 10.
OoOoOoOoO
Rebeka: Fehér tűz
Itt égsz már lelkemben, vártam rád sok éven.
Jártam már porban és piszokban Végül csak rád bukkantam.
Életem sarában Oly sokszor elbuktam.
Azt hittem más hibás, Miközben aludtam.
Szenvedtem hidegben Megfagyott szívemben.
Végre már eszméltem, Életre ébredtem.
Tudom már "ÉN VAGYOK" Fehér Tűz rám ragyog.
Irányom én szabom Szárnyalok szabadon.
Itt égsz már lelkemen
Világom teremtem
Fehér tűz életem
2010.05.10
OoOoOoOoO
Anisha
A rózsád gyümölcsei
Ahány ember, annyi szó
És annyi igazság
Ahány ember, annyi szó
És annyi igazság
A rózsád gyümölcse
Az elfogadás
Fogadj el mindenkit
És tiéd a világ
Ahány ember, annyi gond
És annyi választás
Ahány ember, annyi gond
És annyi választás
A rózsád gyümölcse
A gondoskodás
Fogadd el ami tiéd
És tiéd a világ
Ahány ember, annyi út
És útelágazás
Ahány ember, annyi út
És útelágazás
A rózsád gyümölcse
A boldogulás
Fogadd el az utadat
És tiéd a világ
Mészáros Ferenc: Sólyomhimnusz
Szárnyak nélkül béna a szeretet,
csillagfénytelenül börtön a remény,
szikkadnak gallyai Égigérő fának,
üresek a fészkek lombja rejtekén.
Szarvas csapásait ne a földön keresd!
Csillagok ösvényén vezet a nyoma.
Ha kitárulsz felé szíved ablakával
fény hátán ömlik beléd a Haza.
Sólyom röptét ne az égen fürkészd!
Lelkedben fészkel a büszke madár.
Ha fényektől dúsul fel a véred
Hazád egére újra visszaszáll.
Haza kell találnod bolyongásaidból!
Fészekben költeni a jövő álmait.
Segítenek majd csillagközi fények
Hazádra tárni a remény szárnyait.
Iraida Mihalyela verse - Anahita
Ülök csendben, egymagamban,
Már sok mindent tisztán látva.
Felkiáltok: Mit tegyek,
Hogy világnak is hasznos legyek?!
Jött a válasz: Nézd az Eget,
És meglátod Anyaméhet.
Onnan folyik a Tejútfolyó.
Rajta száguld aranyhintóba fogva négy fehér ló:
Szél, Eső, Felhő és Jégeső,
Benne Anahita istennő, és kezében vizes korsó.
- Nektek hoztam asszonyok,
Mert Én Ti vagyok.
Igyátok meg és meggyógyultok,
Megtisztultok, megszépültök.
Nincs többé meddőség,
Csak csodálatos termékenység.
Szüljetek életet, szüljetek Fényt,
Mert mindig van rá igény"
Anahita Szűz- Leány!
Te vagy az erő, Arany Anyánk.
Tisztíts, gyógyíts és légy velünk,
Hogy mi is teljesek legyünk.
OoOoOoO
Az alábbi képeket plakátra álmodta Margardian.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése