Tavasszal írtam egy élményt:
Nem leszek kertész.címmel. http://espavo.hu/kozosseg/blogbejegyzes/6781
A beírásomat követő hónapra, egy életre megtanultam, hogy:
Soha ne mondd hogy: Nem :))) vagy hogy soha :) Akkorát perdített rajtam a Szellem, hogy ezt megtapasztaljam, hogy úgy gondolom meg kell osztanom veletek :) Íme a sztori és az eredménye:
A nyaram úgy telt el, hogy akitől bérlem a lakást, nem rakott ki, mert nem tudom fizetni, hanem a birtokán dolgozgatom a lakbér fejében. Csodás kis sziklakertet, tavacskát rendezek, metszés, ültetés stb. Fizikailag is erősödnöm kellett, az tény, de nagyon sokszor rendesen elfáradtam. Viszont nagyon mély kapcsolatot alakítottam ki a természettel, a Földanyával és a benne élő élőlényekkel, + még egy varangyos békával is. Igaz eltűnt egy idő után őkelme.
Biztos megijedt, amikor azt mondtam, ha megfoghatlak, megcsókollak, hátha királyfivá változol :) A Földanya szívének dobbanása, jelentem: az ország másik végében is meghallható.:) Mint ahogyan az ember szívverése is ha egy távolabbi testrészen tapintod.(mondjuk a bokán :)
A lovaktól való félelmem kezd elmúlni, de azért még megsimogatni, vagy kézből etetni nem merném őket, vallottam be magamnak. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy nincs rá késztetésem :) de én beismertem, még tartok tőlük. Tisztes távolságot! Érteni kezdtem a fák nyelvén, a madarak figyelmeztettek, menjek árnyékba mert napszúrást kapok :) stb. A pillangók játszottak velem, és minden nap jött egy sas a fejem fölé és vijjogva köszöntött : 3 kört írt le és elszállt. Visszatekintve, szerencsésnek mondom magam, mert egy üzletben, reggeltől estig dolgozva, ezeket nem élem meg, és ugyanilyen szinten tudnék csak élni akkor is, mint most. Az egész nyarat májustól a szabad hegyi levegőn tölteni azt hiszem Isteni ajándék volt. Valamire biztos felkészít a Szellem, lehet, hogy már csak ezek a tapasztalatok hiányoztak az új földre való érkezésemhez. (Sicc)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése