Adamus St. Germain - A drámákról

Adamus a drámákról - Geoffrey Hoppe közvetítésében

 

 

 

Az Insights for the Soul című rádió műsor keretében november 16-án elhangzott Adamus közvetítés átirata

Fordította: Szénási Kata

Forrás: www.shaumbrashoppe.com

Vagyok, Aki Vagyok, Adamus a szuverén birodalomból. Megtiszteltetés és gyönyörűség a számomra, hogy itt lehetek mindannyiótokkal. Elképesztő, hogy mennyi minden történik most a Földön.

Számomra olykor elképesztő az is, hogy milyen rugalmasak vagytok, és milyen jól tudjátok kezelni ezeket a nagyon sebes változásokat - a saját életetekben, és a körülöttetek lévő világban. Elképesztő belegondolni, hogy a technika szinte felfoghatatlan ütemben fejlődik, mert a tudatosság kiterjedt egy új szintre.

A tudatosság nem egyszerűen egy kellemes kis növekedési görbét követ, hanem jó pár évvel ezelőtt egy kvantumugrást tett, és most ennek a közepében vagytok. Ti vagytok a tanárai és a vezetői ennek az ugrásnak. Tudom, hogy vannak napok, amikor kérdőre vonjátok magatokat, amikor kételkedtek magatokban. Hiszen ezek a ti aspektusaitok, amelyek talán nem értik az egész folyamatát annak, amin keresztül mentek, aspektusok, amelyek továbbra is magukban hordoznak egy múltbéli sérülést, aspektusok, amelyek azóta is odakint kóborolnak, és élik a drámájukat, a problémáikon keresztül. Olykor ezen részeitek mintha tükröt tartanának nektek, de egy torz képet mutatnak, a tükör nem tiszta, nem azzal a szeretettel és tisztelettel mutat benneteket, mint a valódi, igaz tükrötök tenné azt.

Halljátok a hangokat magatokban, melyek így szólnak: „Ki vagyok Én? Hogy is lehetnék tanító, ha úgy tűnik, a saját életemet sem vagyok képes egyben tartani?” „Miért nem szólítanak meg engem entitások?” Miért nem történik semmi nagyszerű vagy varázslatos az életemben?” És itt meg kell, hogy állítsalak benneteket. Amikor az ilyesféle elmebeli csevegés beindul, le kell, hogy állítsalak benneteket, hogy emlékeztesselek arra, hogy nem látjátok a teljes képet. Igen is van nagyszerű és varázsaltos dolog az életetekben. Egy nagy átalakulás közepén vagytok. Ez, ahogy Tóbiás mondta volna, ez AZ az Élet, nem csak egy következő élet. Ez az, amiért több száz és több ezer életet éltetek, most értek mindennek a tetőfokára. Itt az idő.

Ne maradjatok le róla. Ne maradjatok le róla, azt feltételezvén, hogy majd 2012-ben vagy azután történik majd meg. Ne maradjatok le róla, azt gondolván, hogy minden csak akkor nyer majd értelmet, ha egyszer átmentek, ha majd itt hagyjátok a fizikai testeteket és visszatértek a mi birodalmainkba. Ne maradjatok le róla, azt gondolván, hogy egy asztrológiai esemény szükségeltetik hozzá, vagy valamilyen más esemény mozdítja elő ezt a változást. Mert mindez most történik.

Erre azt mondjátok, „De, Adamus, majd szólítalak, majd beszéljünk, mert kérdeznem kell még néhányat, mert végül is mikor lesz ez?” Éppen most. Itt van, most. Annyira közel van, oly nyilvánvaló a számunkra, az angyali világokban, de ti továbbra is a - kizárólag emberi üzemmódban - tartjátok magatokat. „Kizárólag emberi” üzemmód. Tehát, valóban nem fogjátok érezni, sem látni, vagy megtapasztalni a valódi misztikus természetét annak, ami történik az életetekben - az átalakulást, amely hihetetlen mély szinteken megy végbe bennetek.

Tehát, mit tehettek? Mit tegyetek, hogy túljussatok az emberi tudatosság keskeny szeletén? Vesztek egy mély lélegzetet és tudatosan engedélyt adtok magatoknak arra, hogy felnyíljatok.

Semmi újat nem kell elolvasnotok. Nem kell tanfolyamokra járnotok. Nem kell beszélgetős műsorokat hallgatnotok, noha igazán csodálatosak és szórakoztatók. De, amit kerestek nem fogjátok abban megtalálni, és ezt tudjátok is, hisz Ti meg Én, mi beszéltünk már erről.

Hajlamosak vagytok figyelemelterelő, szórakoztató dolgokat keresni, és kifogásokat. Hajlamosak vagytok halogatni és csúsztatni mindazt, ami már itt van. Itt van most. Most történik. Látom bennetek, és valójában ezt ti is tudjátok. Tudjátok, hogy valami varázslatos dolog történik az életetekben, de utána mégis visszaestek a régi mintákba, és ma este pontosan erről akarok veletek beszélni - arról, hogy mi is történik. Hogy mi az, ami blokkolja a vízióitokat és a tudatotokat, és mi történik valójában.

Vegyünk most egy mély lélegzetet…

És beszéljünk arról, ami épp történik.

Remélem, nem bántok majd meg sokakat közületek, de közben tudom, hogy mégis így lesz. És tudom azt is, hogy lesznek köztetek, akiknek nehézségei támadnak majd mindazzal, amit ma érinteni fogunk. Lesznek, akik nagyon idegesek lesznek majd tőlem, és most elmondom, hogy miután végzünk a mai találkozónkkal, és este lekapcsoljátok a lámpát, hogy aludni menjetek, én bizony továbbra is ott leszek. Ott leszek minden egyes lépésnél az úton. Ha épp szeretnétek a haragotokat vagy a frusztrációtokat rám zúdítani vagy épp csak egy kedveset csevegni, én ott leszek. Nem ér véget a mi kapcsolatunk ezzel a mai közvetítéssel, hanem folytatódik.

Mi történik

Az esszenciája annak, amit oly sokatokban látok - nem... meg szeretném változtatni a szavakat, amelyek Cauldre száját elhagyták - Ő azt mondta: oly sokatok... én ezt Mindannyiótokra javítanám. Szóval mindannyian a dráma csábításában vergődtök. Dráma.

Drámát visztek az életetekbe, noha nem lenne rá szükség. Megfigyeltétek már, hogy, amint a hullámok elcsendesednek, amikor érzitek ébredni az élet örömét, valami hirtelen előjön a rejtett oldalról, hogy megtörje ezt az állapotot - érzelmi vihar, problémák, drámák formájában? Súlyos érzelmek zavarják meg a nyugalmat, amelyet épp kezdtetek megtapasztalni.

Itt most álljunk meg egy percre. Tudjátok, hogy ez történik. Én is tudom, hogy ez történik. Mi okozza ezt? Talán az, hogy ennyire sebezhetők vagytok? Talán az, hogy ezen a világon nagyon nehéz élni? Vagy az, hogy mindenki próbál kihasználni benneteket? Az, hogy a többi embert eltölti a vágy és a mohóság és elárasztják a te életteredet, akármi is legyen? Nem. Nem. Valójában ti okozzátok a drámát. Ti vonjátok be a drámát az életetekbe, amit aztán számtalan különböző formában játszotok el.

Előadjátok a kapcsolataitokon keresztül. A bőségeteken keresztül, a munkahelyi környezeteteken keresztül. Előadjátok a testetekkel kapcsolatban. Igen, eljátsszátok a drámát a testetekben, hisz ez egy régi, emberi minta, és beleragadtatok ebbe a mintába. Beleragadtatok ebbe a keréknyomba, és jelen pillanatban nehezen látjátok a fától az erdőt. Tehát a minták követik egymást. Fut a program bennetek. Rá is erősítettek. Tehát folyamatosan bevonzzátok a drámát, majd elcsüggedtek, és így szóltok: „De hát akárhányszor próbálok egy kicsit előrehaladni, valami az utamba áll.”

Bevonzzátok a drámát, amikor depressziósak vagytok. A depresszió jelenleg..- rengetegszer fogok a depresszióról beszélni az elkövetkező években. Egyfajta segítséget nyújtunk majd azoknak, akik valamilyen elmebeli betegségben szenvednek, akik az intézményekben vannak, vagy gyógyszereken élnek, és azoknak is, akik valamilyen mentális egyensúlyvesztést vagy depressziót tapasztalnak épp, mert egyáltalán nem arról van szó, mint amit a legtöbb akadémikus hisz.

A depresszió jelenleg - azok számára mondom, akik hallgatnak bennünket - hisz nem vonatkozik ez az összes emberre, de azokra igen, akik hallgatnak bennünket- tehát a depresszió egyfajta üres tér, amely arra teremtetett, hogy megértsétek, kik is vagytok.

A depresszió ebbe az üres térbe érkezik, ahol felfedezhetitek az istenségeteket, önmagatokat, emlékezhettek a múltatokra, ám ez a depresszió azért jelenik meg, mert számos dinamika lép működésbe.

Az egyik az, hogy itt van az afeletti szomorúság, hogy elhagyjátok a régi emberi minőséget. Ha hiszitek, ha nem, bizony ott van ez. Bennetek van a szomorúság amiatt, hogy el kell engedjétek a régi emberi minőségeteket. A depresszió azért jelenik meg, mert valamilyen szinten tudatában vagytok annak, hogy a Szellem - az isteni Önvalótok - keresi a módját annak, hogy hogyan vegyen részt a mindennapjaitokban. Nem csak az úgy nevezett spirituális életetekben, nem csak az egyéb birodalmakban, ahol olykor összekapcsolódtok azzal, amit ti felettes énnek neveztek, mert az isteni énetek szeretne megérkezni ebbe a pillanatba, most. Miközben mi itt beszélgetünk, szeretne részt venni ebben a csevegésben, a közvetítésben. Szeretne megérkezni hozzátok, de ti visszatartjátok.

Így, egyfajta energetikai vákuumot hoztok létre azzal, hogy nem engeditek az isteni éneteket, a szellemeteket, az Isteni Önvalótokat a mindennapi életetekbe. Ez depressziót hoz létre. Tulajdonképpen a depresszió csupán egy jel, egy üzenet arra, hogy eljött az ideje annak, hogy az isteni, a Teljes Énetek megérkezzen ide.

Ám bezárultok ebbe a depressziónak nevezett dologba, azt gondoljátok, hogy valami baj van veletek, miért vagytok ilyen energiaszegények, miért vagytok közömbösek? Tudjátok, mit tesztek erre? Persze, hogy tudjátok, mit tesztek, hiszen most mondtam el nektek. Drámát teremtetek - emberi drámát - konfliktusokat másokkal, gondokat a bőségeteket illetően, gondokat a spiritualitásotokhoz kapcsolódóan. Csodálatos drámát teremtettetek a spirituális értékrendetek köré, hogy kellőképp értékesek vagytok-e? Drámákat teremtetek a testetekkel kapcsolatban is, betegségeken, fájdalmon és sérüléseken keresztül, és ezen drámák segítségével emlékezteted magad arra, hogy életben vagy. A figyelmedet a valódi problémáról - az Önvalód integrációjáról, itt a Földön a jelen életedben - elterelik ezek a szórakozások.

Ez energia. A dráma az emberi minőségnek olyan, mint a cukor a testednek. A dráma olyan a lelkednek, mint amilyen a cukor a biológiai rendszerednek. Egy rúgás, egy magaslat, egy figyelemelterelés, és általában nem is igaz. Általában hamis. Teljes mértékben képesek vagytok drámák nélkül élni. Erre talán ezt mondod: „Igen, de mind e sok ember körülöttem - a gyermekeim, a társam, a munkatársaim.. sőt, a dráma a tv-ben is ott van! - hogy kerülhetném el a drámát? Azáltal, ha meghozol egy tudatos, határozott döntést.

Ám, mielőtt erre sor kerülne, engedjétek meg nekem, hogy kicsit ennek szerteágazó természetéről is beszéljek. Ha nincs dráma, nem kapjátok meg a cukorkát, a hamis magas energiaszintet, amely elvonná a figyelmeteket. Nem lesz többé itt, hogy emlékeztessen benneteket arra, hogy életben vagytok. Igen, a drámát arra használjátok, hogy emlékeztessétek magatokat arra, hogy éltek, és megakadályozzátok, hogy unatkozzatok. A drámák nélkül, úgy érzitek egy fajta semmibe, űrbe kerültök.

Egyébként a drámával helyettesítitek az igazi szenvedélyeteket. Néhányatok kapcsolatba lép velem az álomállapotban, akár még ébrenlétben is, és így szóltok: „De Adamus, hol van az én szenvedélyem? Mi az én szenvedélyem?” Itt van, ám jelen pillanatban a dráma helyettesíti azt. Az adja meg nektek a kis rúgást, megad nektek, nos, egy okot arra, hogy éljetek, és arra is, hogy befejezzétek majd az életet.

Ti mindannyian az új tudatosság tanítói vagytok. Miközben itt beszélek, tökéletesen értitek egy részét annak, amit mondok. Összekapcsolódtok vele. Ám, miközben beszélgetünk, van egy másik részetek is, amely ellenáll és lázad az ellen, amit hall. Egyik részetek így szól: „ Igen, de..de..de..” Nincs semmi „de”. A drámán túlléphettek. Régi energia, annyira emberi, hogy már nem áll nektek jól.

Szeretném, ha tudatosítanátok, hogy mikor működik a dráma az életetekben. Ó, ott lesz majd, holnap, azután, - egészen addig veletek lesz, amíg meg nem hozzátok ezt a tiszta, elhivatott, eltökélt döntéseteket a drámák lezárásáról.

Az Élet drámák nélkül

Nos, mi történik, amikor elengeditek a drámákat? Lesz egy rövid időszak, amikor is nagyon fogtok unatkozni. Ennek az unalomnak a mértéke fog rádöbbenteni arra, hogy mennyire jelen volt az életetekben a dráma. Olyan messzire megyek most, hogy kijelentem, hogy az ébrenlétetek alatti tapasztalataitok 93% valamilyen dráma körül zajlik - legyen az mások közreműködésével, vagy csupán önmagatokban, az aspektusaitokkal, a testetekkel,- valami mindig történik éppen. Mindig van valami, amit meg kell oldjatok, amin dolgoznotok kell, amivel szemben küzdenetek kell, vagy ami elől futnotok kell. És ez a dráma. El tudjátok képzelni azt a hihetetlen mennyiségű személyes energiát, amelyet a drámára pazaroltok?

Tehát, amikor elengeditek a drámát, egy rövid – ám intenzív - időszakban azt fogjátok érezni, hogy az élet nagyon unalmas. Amikor lekapcsolódtok a nagyon drámai, érzelmi életmódról, amelyben az kötött össze a többiekkel, hogy állandóan táplálták a drámaigényedet, egyszeriben nagyon unatkozol majd – „Mi jön most? Mit kellene tennem?” Késztetést fogtok érezni rá, hajlamosak lesztek rá, hogy visszakerüljetek a drámákba, mert bizony ez egyfajta élvezet a számotokra - bizonyos szintig. Egyfajta stimuláló erő, egy szintig. Egy bizonyos szintig emlékeztet benneteket arra, hogy éltek. És most ezen a szinten vagytok.

Átmentek egy rövid unalmas időszakon. Amelyben úgy tűnik, hogy nincs semmi. Olyan, mintha egy tágas, üres sivatagban lennétek. Amikor is felteszitek magatoknak a kérdést: „ Nos, egyáltalán miért is kellene élnem?” A dráma eltűnt, csakúgy, mint azok az emberek, akikkel jól kijátszottuk magunkat, nem érzem az úgynevezett Szellemet, és nem érek fel semmilyen kozmikus tudatossági tapasztalathoz sem. Nem beszél hozzám semmilyen entitás- akkor minek maradjak egyáltalán?

Hadd mondjam el, kedves barátaim és tanítók, hogy ez az a pont, ahol vehettek egy nagy levegőt. Ekkor bíztok meg magatokban a legmélyebben, a legbelső szintjeitekkel ekkor léptek kapcsolatba. Nem erőltetvén ezt, csupán megengedvén.

Hamarosan túlhaladtok majd az energiáitokon és kitágultok, kiterjedtek új birodalmakba, miközben továbbra is a Földön tartózkodtok majd. Elkezdtek kiterjedni az igazi Énetekbe. Az igazi énetekbe, amelynek nincs szüksége a drámákra, az énetekbe, amely megérti egyszer s mindenkorra, - s nem az elme szemszögéből - hogy mi is a benned rejlő béke, és mi az önmagadban való beteljesülés. Megértitek majd az önmagatokkal való létezés szépségét.

Meg fogjátok érteni a teljességet, amely vagytok, és amely mindig is voltatok, és a tényt, hogy… nevetni fogtok, kacagni fogtok és pár könnyet is ejtetek majd, és így szóltok: „Édes Istenem, próbálták nekünk örökké elmagyarázni, hogy ITT van, hogy a Szellem itt van, és itt is volt” – és hirtelen felismeritek majd, hogy tényleg ITT van.

Felfedezitek majd, milyen mesterséges, milyen vézna és torz dolog volt ez a dráma, és felismeritek majd azt is, hogy többé már nincs rá szükségetek. Egyfajta rossz módja volt a táplálkozásnak. Egy eltorzított realitás volt. Hirtelen felismeritek majd az „Én Vagyok” elvet- önmagatokban, a tényt, hogy nincs szükségetek semmilyen rajtatok kívül álló energiára, minden ami a tiétek, már eleve itt van. Felismeritek a tényt, hogy a hatalom egy nagy illúzió, amelyben már nagyon régóta közreműködtetek, felismeritek azt a tényt is, hogy az élet valójában öröm - és nem küzdelmesnek szánták, soha sem szánták annak. Felismeritek azt a tényt is, mi szerint az elme egy szépséges dolog, ám sokkal többek vagytok az elméteknél, felismeritek azt is, hogy teljes mértékben teremtő lények vagytok, ám a teremtő energiáitokat eleddig lemerítették, vagy épp teljesen kiborították a drámáitok.

Fel fogjátok ismerni, hogy az, amire oly rég óta vártok,- hogy összekapcsolódjatok az isteni valótokkal és önmagatokkal, az arany angyalotokkal és hasonlókkal - mindig is hozzátok kapcsolódott. Ezek a részeid csupán türelmesen várták benned a pillanatot, amikor túllépsz a drámákon.

Ez nem egy nagy filozofikus pont. Nem kell hozzá misztikusokkal és gurukkal tanulnod. Nem kell éveken keresztül átszenvedned magad mindenféle meditációkon és hasonlókon. Nem kell. Ó, persze megteheted, ha ezt szeretnéd. Bizonyos szempontból ez is egy fajta dráma, a maga nemében.

Csak annyit kell tenned, hogy meghozod ezt az elszánt, tudatos döntést, hogy befejezted a drámázást, és utána lépj csak hátra, hiszen minden egyes részed hallja, amikor ezt kimondod: „ Befejeztem a drámázást. Élni akarok. Tapasztalni akarok. Teremteni akarok. Nincs többé szükségem a drámára.” Amikor ilyen tiszta és egyenes vagy önmagadhoz, azt minden részed meghallja. Egészen a lelked legmélyéig eljut ez a hang és a lelked tánccal ünnepli majd ezt a hírt. Aztán pedig csak lépj hátra, mert a természetes folyamat benned, a szellemedben kezdetét veszi.

Igen, keresztül mész majd néhány változáson az életedben. Igen, lehet, hogy ez azt jelenti, hogy leválsz majd olyan emberekről, elengedsz majd olyan embereket, akik a dráma felgyújtói voltak az életedben. Igen, ez valóban azt jelenti, hogy megváltozik majd a viszonyod önmagaddal - egy olyan kapcsolat jön létre, amelyben többé nem lehetsz áldozat. Vagy teremtő vagy, vagy áldozat. Amikor kijelented azt, hogy befejezted a drámázást, és befejezted a táplálkozást, és végeztél ezzel az életmóddal, akkor minden megváltozik. Valóban így van.

Most, lépj vissza. Gyere ki az elmédből. Állj meg, és ne akard kitalálni, manipulálni, irányítani, hogyan is megy majd ez végbe. Csak engedd megtörténni. Tudsz annyira bízni magadban, hogy csak engeded ezt megtörténni? Meg tudsz bízni azokban a részeidben, amelyeket isteni részeknek hívsz, a kiterjedt tudatodnak, az isteni Önvalódnak? Meg tudsz bízni ezekben a részeidben kellőképp ahhoz, hogy bejöhessenek az életedbe, hogy veled legyenek, minden nap, minden úton, ahogy te mondanád, a jóban és a rosszban is, a nehézségekben és a kihívásokban? Pedig valójában nem azok. Elkezditek majd megpillantani a szépséget mindezekben.

Ha még van valami, amit mondhatnék, kedves barátaim, az az, hogy annyira egyszerű mindez. Annyira egyszerű, és talán ezért leszek olykor bosszús néhányatokkal. Néha ezért fogalmazok erősen, közvetlenül, mert ez ennyire egyszerű. Amikor visszatértek az egyszerűség eme szintjére,- nos, az egyszerűség az antitézise a drámának - tehát, amikor visszatértek ehhez az egyszerűségi szinthez az életetekben, megértitek majd, hogy mi is az igazi mélység.

Most ez ellentmondásnak tűnik. Az emberi elmétek ezt mondja:”Az egyszerűség azt jelenti: még egyszerűbben.” Olykor az elme, az érzelmeitek és az aspektusaitok szeretik a bonyolultságot, mert abban lehet kijátszani a drámát, az összetettségben. Ha visszatértek az egyszerűség szintjére, felismeritek majd, hogy abban rejlik az igazi mélység - a tudatosság mélysége, a szellem mélysége. Ám ez nem a bonyolult mélység, hanem a gyönyörű mélység. Mélység, mely könnyed, mélység, melynek valódi jelentése van, mélység, melyben igaz szeretet honol.

Ez a rövid üzenetem ma éjszakára. Remélem, kihoz benneteket az elmétekből. Remélem, hogy ezen keresztül megéreztek majd energiákat, aspektusokat, amelyek itt kószálnak körülöttetek, amelyek már jó ideje ott voltak. Most érezhetitek az energiáikat. Olykor meghallhatjátok, hogy próbálnak benneteket megszólítani. Ezek a ti részeitek, amelyek próbálnak elérni benneteket, de egy kicsit lefoglalt benneteket a drámázás.

Akárhányszor csak elsimultak a hullámok, újra és újra behívtátok a vihart. Most itt az ideje, hogy vegyetek egy mély lélegzetet, és lépjünk túl ezen. Lépjünk afelé, ami az igazi feladatunk, ami miatt itt vagyunk mind. Ó, és rengeteg feladatunk van ám, egyébként, hisz emberek milliói ébrednek most fel, keresztülmenvén azon, amin ti jó pár évvel ezelőtt keresztülmentetek. Azt tanulják, hogyan is éljenek isten-emberként itt a Földön, kezdenek kikerülni az elméjükből, a régi filozofikus és pszichológiai elképzeléseikből, és csak arra vágynak, hogy összekapcsolódjanak a valódi énjükkel. Szóval sok munka vár ránk.

Ehhez a munkához, az szükségeltetik - legyen szó a Bíbor Körben, a Fénymunkás csoportban, vagy épp a Kryon csoportban való munkálkodásról - hogy túllépjetek a drámákon.

Emlékeztetők

Befejezésként két dolgot szeretnék még megosztani. Legyetek tudatában annak, hogy a dráma miként van jelen az életetekben és értsétek meg azt is, hogy ti is részt vesztek benne. Kiléphettek belőle bármikor, ám ha ezt választjátok, akkor keresztülmentek egy olyan időszakon, amelyben minden unalmasnak tűnik majd. Pedig nem az. Csupán ez által felszabadul a tér hogy egy nagyszerűbb realitás valósuljon meg az életetekben. Ne engedjetek a csábításnak, ne szaladjatok vissza a drámákba, csak azért, hogy a stimulációt fenntartsátok.

A dráma nagyon Régi Energia. Nagyon-nagyon dualisztikus, és mi mind felfedezzük majd, milyen új fajta létezési mód nyílik a számunkra, anélkül, hogy szükségünk lenne a drámákra. Hagyjátok, hogy a többiek eljátsszák a magukét. hagyjátok, hogy a többiek kiélvezzék a drámázással töltött idejüket, ám mi lépjünk túl rajta, hogy beléphessünk a valódi tudatosságba.

Ám, egyébként, ahogy azt valószínűleg észrevettétek már, azzal, hogy emelitek a tudatosságot, hogy végzitek ezt a spirituális munkát, szinte még több drámát hoztok a felszínre, több gond kerül a felszínre. Nos, így van, hiszen maga a dráma, amely jó rég óta kapaszkodott belétek, most ellenáll. Hogyan áll ellen? Még több drámát teremtve. Vegyetek egy mély lélegzetet. Nincs már erre szükségetek. Beszélünk majd még erről egy soron következő ülésünk alkalmával is.

A másik dolog, amelyről még beszélni akartam, az, hogy az idő mennyire száguld. Úgy tűnik, mintha csupán pár perce kezdtünk volna el beszélgetni. Ilyen a valóság természete. Nagyon gyorsan fog változni. Ahogy a legtöbben meglepetten hallgattátok, hogy az előadás a végéhez közeledik, hiszen mintha csak most kezdtük volna el. Bizonyos értelemben valóban éppen hogy csak elkezdtük, ám tényleg , nem furcsa, hogy mennyivel folyékonyabbnak tűnik az idő mostanság?

Az idő elszállt és oly sok a kérdés. Érzem és látom mindegyikőtöket, azokat, akik kérdésekkel rendelkeznek, és vannak páran közületek, akik nagyon mély érzelmekkel teli kérdéseket fogalmaztak meg. Azt kell, hogy mondjam, azért vannak kérdéseitek, mert a szakadék szélén álltok, vagy csak azt érzitek, hogy a szakadék szélén álltok. Én nem felejtettelek el benneteket, és egyikünk sem siklik át felettetek. Az emberi korlátok miatt az időnk véges, és ez nehezíti azt, hogy szóbeli kapcsolatba kerüljek veletek, ahogy azt most teszem, de miután itt ma vége szakad az adásnak, eljövök majd hozzátok személyesen - csak te meg én. Így leszünk. Ott leszek a számodra, beszélgetünk majd és megosztok majd veled sok mindent.

Nyisd ki magad és beszéljünk csak rólad. Beszéljünk arról a fenomenális lényről, aki vagy, és azokról az apróságokról, amelyek útban voltak neked, amelyek megakadályozták, hogy felismerd magadban az Istent, aki igazán vagy. Tehát ott leszek.

Nos, megtiszteltetés és élvezet volt a számomra, és szeretnék ezekkel a szavakkal búcsúzni: Minden jól van, a teremtés minden részében, és ezért Vagyok, és vagy Te is.

És ez így van.